A kiállításon leleplezi önmagát

A Művészeti Ösztöndíjpályázat egyik nyertese, Bakonyi Emese ezer szállal kötődik Budafokhoz. A sokoldalú művész nálunk nőtt fel, és élete végéig visszatér a kerületbe. Hamarosan élete első önálló kiállításán lehet megtekinteni a munkáit.

– Mint életrajzából kiderül, a képzőművészet több területéről is szerzett ismereteket. Mi volt az álma, mit szeretett legjobban, és hova jutott?

– Kiskorom óta imádtam alkotni, más álmom nem is nagyon volt, csak az, hogy ezt egy életen át folytathassam. Kezdetekben leginkább rajzolni és festeni szerettem. Ez egészen addig volt így, amíg be nem jutottam a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium szobrász szakára, ahol megtanítottak egy teljesen új térben alkotni. Rendkívül hálás vagyok ezért a szaktudásért, és azért is, hogy így hozta az élet, ugyanis ennek köszönhetően ma már sokkal több médiumhoz tudok magabiztosan nyúlni. Az alkotás során bátran támaszkodhatom az ott megszerzett, sokszínű elméleti és gyakorlati tudásomra.

– Mi köti Budafokhoz?

– Itt nőttem fel, a Gádor Általános Iskolába jártam, délutánonként a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola rajzszakköreinek foglalkozásain vettem részt. Életem eddigi nagy részét ebben a kerületben éltem. Ezer szállal kötődöm a környékhez, és biztos vagyok abban, hogy életem végéig vissza fogok járni ide, bármerre is sodorjon a sors.

– A művészeti ösztöndíj lejárta után tervezi az első önálló kiállítását?

– Igen, mindenképpen! Az ösztöndíj időtartama alatt szeretnék elkészíteni egy teljes, összefüggő tárlatot, amelyet a jövőben önállóan is kiállíthatok a nagyközönség elé. A támogatásként kapott összegből fogom megvásárolni azokat a falapokat, amelyeket a későbbiekben faragni és festeni fogok. Az ösztöndíj segítségével tervezem beszerezni a faragáshoz szükséges szerszámokat, illetve ebből pótolom majd a munka közben elfogyott festékeket is.

– Melyik arcát kívánja megmutatni?

– Alapvetően visszahúzódó természet vagyok, és nem szívesen lépek a reflektorfénybe, így alkotóként részt venni egy kiállításon teljesen új és szokatlan kihívás számomra. Ezzel a bemutatkozással azonban szeretném megmutatni egy új oldalamat: azt az énemet, aki büszke arra, amit csinál, és bátran áll a nézőközönség elé. A művészek alkotásai elvégre mindig egyfajta tükröt tartanak a léleknek, így most én is először leplezem le önmagam a világ előtt.

– Van példaképe?

– A legfőbb szakmai példaképem a korábbi szobrásztanárom, Kovách Gergő. Ő egy egészen megdöbbentő, lenyűgöző tudású művész, és örökké hálás leszek azért, hogy a kezei alatt tanulhattam a szakmát. Rajta kívül pedig természetesen apukám a legnagyobb példaképem.

– Kik segítik alkotómunkáját: a család, a kollégák?

– Elsősorban a családom és a férjem támogatnak, de a kollégáim is rengeteget érdeklődtek a munkáim iránt, és páran vittek is haza a festményeimből. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen támogató emberek vesznek körül, és főleg azért, mert csodálatos család áll mögöttem.

Sz. L.